Elveszve a sorok között
1 rész
Első fejezet
Hol volt hol nem volt,valamikor réges régen írtak egy elbűvölő, magával ragadó könyvet: Titkos üzenet volt a címe. Olyasfélét tartalmazott, ami ha rossz kezekbe került volna, akkor borzasztó következményei lettek volna.
A kor legfélelmetesebb és egyben a legcsodálatosabb királynéja, Áfra, jól tudta, mit is rejt ez a könyv. A félelme így nagyobb volt kíváncsiságánál, ezért megparancsolta legvitézebb harcosainak, hogy haladéktalanul távolítsák el az országból, majd rejtsék el a világ legtávolabbi pontjára. Így elfeledte mindenki, és nem is kereste senki...
napjainkban:
-Bexi!!!Hozd már a táskád elkésünk!!!
-Mi van?Haggy már békén!!!(zZZz)
-Te még alszol?
-Nem. Már kelek. Foglalkozz inkább magaddal.
-Nem érted? EL-FOGUNK-KÉSNI!!!!!!!!!!!!! 5 perc és itt a busz!!! Itt hagyjalak?
-Jó van má!!!
Bexi és Botta miután elkészültek, lerohantak a buszmegállóhoz. Az őszi szél hirtelen csapta meg arcukat, amitől átrázta őket a hideg. Megérkezett a busz. A sok izgatott gyerek már alig várta, hogy megérkezzen az iskolába. Ki örömmel, ki félelemmel teli érzésekkel ült a busz hideg és meglehetősen kemény padján. A busz sietve távozott, azonban főhőseink nem tartottak velük..Ők még mindig ott áltak egyedül a megállóban, várva az ismeretlent. Kis idő múlva azonban ismét egy jármű közeledett. Már messziről észre lehetett venni, hogy ismét egy busz jön.
A busz megállt.
-Na mi lesz?Felszálltok?
Kicsit habozva, de végül rászánva magukat, felültek arra a járműre ami egyáltalán nem az iskolába vitte őket, de nem is a városba, hanem egy titokzatos helyre.
- Megérkeztünk!-szólt a sofőr, kissé idegesen.
A két fiatal fogta magát, és elhagyták a pöfögős buszt, majd elindultak a céljuk felé.
-Te Botta! Biztos hogy ez jó ötlet? Egyszer úgy is le fogunk bukni.
-Nyugi!!! Nem lesz semmi gond!Anyuék azt hiszik hogy a suliban vagyunk. A suliban pedig biztos már megkapták a betegségünkért kért kikérőt, amit én írtam.
-Remélem igazad lesz, és nem lesz semmi baj!
Elérkeztek végül a sötét völgyzúgolyba,
az erdőbe. A szél egyre félelmetesebb
hangokat adott ki,
mire a lányok egyre inkább
megszaporázták a lépteiket.
Majd egy kis idő elteltével Botta
megszólalt:
-Itt is vagyunk.
-Mégis hol?
- Csak figyelj... -azzal felfelé mutatott. Bexi alig tudta kivenni a homálytól, de nagyjából felismerte, hogy a domb tetején egy öreg, rozoga viskó áll, melyet a fák ügyesen eltakartak.
- Te jól vagy? Én ugyan nem megyek oda semmi pénzért sem.
-Ne rinyálj már!!!-aztán megragadta testvére kezét és elkezdte húzni a lidérces kunyhó felé.
-Mit keresünk itt, csak azt mond már el?- mondta közben Bexi
-Keresünk valami nagyon fontosat! Egy olyas valamit amely már régóta a családunk tulajdona, de valaki ellopta.
Megérkeztek. A viskón két törött ablak, és egy rozoga ajtó volt. A teraszt rengeteg levél, és gally borította. A ház gerendáit már csak a lélek tartotta és pár pókháló. Botta szemei most oly megigézőek voltak. Előre lépett, majd lassan kinyújtotta a kezét a félig törött kilics felé. Miután beléptek Bexi rádöbbent, hogy mit is keres olyan buzgón nővére.
-Nézd!!!Egy láda!!!-kiáltotta Bexi- Hát mégis csak létezik ez a história.
-El a kezekkel. Én nyitom ki!- szólt rá mérgesen Botta. Azzal elövett egy rozsdás kulcsot a zsebéből. Behelyezte a láda kulcslyukába, majd elfordította azt. Egy ijesztő sikítást lehetett hallani abban a pillanatban. Botta megdermedt. Végig futott rajta a gondolat, hogy talán mégsem jó ötlet és haza kellene azonnal menni.
-Szedd össze magad Botta- mondta saját magának, és ezzel fel nyitotta a láda tetejét.
-Úristen..............
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, mindenképpen keress meg holnap is. Nagyon izgalmas lesz ígérjük.....
(nem találtunk jobbat)
Ha tetszett írjátok meg erre a címre: ragogumi120@gmail.com