Szőrme Lanselot kalandjai
Valamikor a középkorban, Mohamed, Allah prófétája, a sivatagban poroszkált egymagában, miközben fújt a szél, s a homokszemcsék fejét verték...De annak a történetnek amit én most elmesélek, semmi köze nincs ehhez.
Eygszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lovag, aki paripáján elment, felfedezni a világot. Ezt a lovagot Szőrme Lanselotnak hívták. Miközben ügetett Casiopeija(Kasziopejja) nevű barna szőrű, hatalmas hókás lován, észre vette a mellette elhaladó jobbágyokat, amint, szénát cipelnek, a szekerükön. Nem törődve velük, haladt tovább, a városba. A papok a csicsás kápolna előtt tanították a gyerekeket, illetve próbálták őket oktatni, csakhogy azok nemigen figyeltek.
Lanselott hirtelen másra lett figyelmes.
- Mi ez? Az ég nem lehet, mert nincsenek viharfelhők. -gondolta-Éhes vagyok!- azzal megállt, leszállt lováról, s körbenézett. Látta, hogy a céh tagjai ott eszik a finom falatokat, s azon vitatkoztak, hogy menyikük nagyapja kapta a legnagyobb földet hűbérurától, gazdájától.
Szőrme Lanselot, odalopózott, s ügyesen tettette, hogy ő is vitatkozik, miközben, különféle ételeket próbált ki. Hallgatta a beszélgetést:
-Az én nagyapám akkora földet kapott, mint a Bili nénié!!!-mondta Haspók Beni.
-De az én nagyapámnak 2-szer akkora földje van!!!!-dicsekedett, Oszlopmérő János.
- De nekem meg kastélyom is van, amihez van egy hatalmas föld, és az nem a nagyapámé, hanem az enyém!!!-magyarázta Szőrme Lanselot.
-Az nem lehet, az csak a lovagoknak van! És mi nem vagyunk lovagok!!!-nézett Haspók Beni.
- Meg lehet!-monda rá Lanselot, mert még nem lakott jól.
- Na ugye most is igazam volt!!!- mondta Beni, mikor már végeztek az ebéddel.
-De!- Kiáltott Lanselot-De én LOVAG vagyok!!!- a többiek nem hittek neki, de mikor megmutatta lovát, és érmeit, akkor már elhitték , és ételt is hoztak volna, ha abban a pillanatban, nem tűnt volna el a lovag, és helyette nem Mohamedet találták volna.